Napjainkban a fotósknak egyre több szerep jut. A temérdek reklám, vizuális megjelenések miatt növekszik a kereslet a fényképészek iránt. A megrendelők kezdik megérteni, hogy a fotózás nem csak egy gomb nyomogatásából áll, hanem gondosan átgondolt koncepció alapján történő alkotási folyamatot jelent.

Welczembach Tamás (a WTamás stúdiók tulajdonosa), Tóth Balázs (a TB Fotóstúdió fotósa) és jómagam (Jancsó Gergely) együtt ültünk le beszélegetni arról, hogy ma min is múlik az, hogy egy fotós sikerre viszi a vállalkozását vagy elbukik. 

De miben mérjük a sikert? Pénzben? Ügyfél elégedettségben? A szakma elismertségében? Úgy gondoljuk hogy ezeknek az összessége adja meg a sikerességet.

Kitartás

Klisé! Sokan úgy gondolják, hogy az OKJ-s fotós képzés után azonnal sikeresek lesznek, munkákat és megrendeléseket fognak találni az iskola kapuin túl. Tévhit. Egy vállalkozás felépítéséhez több év kell. Folyamatosan épül, tovább ajánlások, kapcsolati rendszer kialakítása. Ez nem egy sprint, hanem egy maraton. Idő kell neki, míg beér. Türelem kell hozzá, ami évek alatt meghozza a gyümölcsét.

Lemondás

Mind a hárman ahhoz, hogy sikerre vigyük, rengeteg mindenről kellett lemondjunk. 12-14 órás munkanapok. Utazás és kikapcsolódás helyett anyagi invesztálás a felszerelésbe. Szabadidő töltés és hétvégi bulik helyett folyamatos szakmai továbbképzések. Csak néhány példa.

Alázat

Tamás évekig Budapestről Komlóra stoppal járt haza. Nem akart vonatjegyre költeni, inkább a vállalkozásába invesztálta az összeget. Balázs konzerves lecsón élt hónapokig. Jómagam pedig saját költségen vállaltam be ázsiai utazásokat, hogy tudjam bővíteni a portfóliómat, amivel itthon megrendeléseket szerezhetek.

Ha érdekel bővebben a téma a személyes példáinkon keresztül, akkor nézd meg a teljes beszélgetést videó formájában:

Két fotós kollégámmal megmutatjuk, hogy milyen különbségek is vannak fotós és fotós közt.
Mindenkinek 1 db városfotót kellett készíteni a saját stílusában, majd ezeket a fotókat egymás mellé tettük és összehasonlítottuk. Mindenkinél más és más kifejezésmód, kompozíció, színek, időzítés ütött vissza.

De döntsétek el ti, hogy nektek melyik tetszik jobban.

 MARKETING & BRANDING

Imádsz fotózni. Jók a fotóid is. Mi lenne, ha meg is tudnál élni ebből? Híg a szakma? Mindenki DJ, sminkes és fotós? Szeretnénk megmutatni neked az utat, hogy hogyan keress pénzt a fotózással, hogyan építsd fel a saját vállalkozásodat.

Életem álma vált valóra, hogy valamivel több mint két hetet tölthettem az Államokban. Teljesen más perspektívát adott a világra ez az időszak. Így összefoglaltam nektek 5+1 pontban klisék nélkül, hogy mik azok a legfontosabb pontok, amiket kint megtanultam.

Az Aria szállodában fotóztam, ami besöpörte a Tripadvisor's Travellers Choice díját, a legjobb hotel kategóriában. A bazilika közvetlen szomszédságában lévő luxushotel négy szárnyát egy-egy zenei stílusnak szentelték. A szobák berendezését a Klasszikus, az Opera, a Kortárs zene és a Jazz tematizálja. Néhány szobát egy-egy zenei legendáról neveztek el, így van külön Maria Callas-, Bob Dylan-, James Brown-, Kodály Zoltán-, Bartók Béla- és Liszt Ferenc-szoba. A vendégek foglalás esetén kedvenc zenei műfajuk, előadójuk vagy zeneszerzőjük alapján választhatnak szobát.

A digitális fényképezőgépek terjedésével szinte ma már minden családban van egy tükörreflexes fényképezőgép. Az akár már automata módban is használható eredmény okozta sikerélmény miatt, egyre többen válasszák a fotózást maguknak, mint hobbi. De ez egy drága hobbi. Az ember mindig invesztál bele, fejlődik, és több és több eszközre ruház be. Szenvedéllyé válhat. De miért ne élhetne meg az ember a hobbijából? Legyünk szerényebbek. Csak annyit megkeresni a fotózásból, hogy azok a bevételek fedezzék a felszerelés okozta kiadásokat. Jól hangzik ugye?

Több mint 10 éve kezdtem a fotográfiát - pofátlanul fiatal korom ellenére - ami mára megélhetéssé nőtte ki magát. Rendszeresen kapok megrendeléseket külföldről a legkülönbözőbb cégektől, sikerült kiépítsem a vállalkozásomat, úgy, ahogy azt én gyermekkoromban elképzeltem. Így rengetegen kérdezik tőlem, hogy hogyan lehet egy fotós karriert felépíteni, hogyan válhat valakiből fotós, mik a lépcsőfokai? A közhelyek helyett (légy kitartó, fotózz sokat, stb) használható választ szerettem volna adni. Amennyi ember, annyi történet, nincs bevált módszer, nincs olyan, hogy siker kulcsa. Több összetevője van, ami egésszé alakulva adja meg azt, hogy az ember eljusson A-ból B-be. Így úgy döntöttem, hogy egy videósorozatban elmeséltem nektek egész a kezdetektől indulva, hogyan hogyan jutottam el idáig, és hogyan vált a szenvedélyből megélhetés.

A videósorozat három részes, aminek az első része:

Második része:

Harmadik része:

Indonéziában, Lembongan szigetén jártam. A Balitól 10 kilométerrel található kis sziget, hajóval csupán 30 perc alatt elérhető. Lebilincselő természetei csodái, érintetlensége, hihetetlen türkizkék tengervize adja meg a maga sajátos hangulatát.

Az Indonéziában töltött egy hónapból két napot töltöttem Lembonganon. Az indíttatásom csupán annyi volt, hogy az ázsiai time-lapse projektemhez felvételeket készítsek. Mivel csak egy naplementém, és egy napfelkeltém volt, első délutánt terepszemlével töltöttem, ahol ki kellett válasszam azokat a helyszíneket, amit majd szeretnék fotózni.

Devil's tear. Tökéletes helyszín. Mindenhol sziklák veszik körül, amiket óriás hullámok csapkodnak folyamatosan. Én is pórul jártam, fényképezővel és telefonnal a kezemben túl közel merészkedtem a sziklaszirthez. Rossz helyen, rossz időben, elkapott az egyik szikláról visszacsapódó hullám. Olyannyira, hogy a sótól a telefontöltő csatlakozója is feladta.

A terepszemle után visszatértem naplementére a helyszínre, ahol elkészítettem a tervezett felvételeket. Nagy szerencsém volt. Mivel esős évszak volt éppen, bármikor jöhetett volna egy vihar. De most jókor voltam jó helyen. A lemenő napnak a fényei befestették az egész égboltot. Minden adott volt a fotóhoz. Lenyűgöző élmény volt.

Közlekedés a szigeten. Robogó. Jogosítvány nélkül lehet robogozni. Többen is mondták. Fillérekért tudtam is bérelni, amivel 30 perc alatt körbejárható a sziget. Infrastruktúra egyáltalán nincs. Így vettem a bátorságot, és felmotoroztam a sziget egyetlen hegyének a tejére, ahonnan pazar panoráma fogadott.


Videó is készült az itt töltött két napról, ahol mozgóképben is látható a Lembongan csodái, íme:

PS: Balin a szálláshelyem tulajdonosától megtudtam, hogy annak idején, Lembongan börtönsziget volt, ugyanis ide száműzték Baliról azokat az embereket, akik valamilyen bűnt követtek el. De ez mára már csak történelem.

Az Ázsiában töltött három hónap alatt elkészítettem a teljes time-lapse filmemet is, aminek egyik blokkja tartalmazza Balit is. A videóban látható még Tokió, Szingapúr és Tokió is, Íme: