Életem álma vált valóra. Egyesült Államok. Első állomásom Los Angeles volt. Egy hetet töltöttem el itt Kaliforniában, ahol a Hollywood hegyei között kerestem egy olyan helyet, ahonnan belátni az egész várost. Találtam is. Utána élménybeszámoló arról, hogy milyennek láttam én Los Angelest.

Átbicajoztunk Delftbe, Rotterdamtól 15 kilométerre lévő kis városba. Tipikus holland kisváros. Találtunk egy cukrászdát, aminek neve Huszár volt. A rotterdami vásárcsarnokban is szétnéztünk.

Rotterdam belvárost fotóztam. Napi vlog.

Végre Rotterdam. Másnap megérkeztem. Körbenéztünk a városban. A cím real. Rotterdam főterén van egy törpe szobor, kezében egy kétméteres dildóval. Ez Hollandia.

Kint az első napi vlog! Lerobbant a Suzuki Bécsben. Autópálya mellett aludtam a kocsiban. Felmondta a mobilnet. RIP problémamentes autózás.

Melyik várost szerettem meg legjobban Ázsiában? Gyakori kérdés, válaszom egyértelműen: Szingapúrt.
Egy építészeti remekmű az egész város, tisztaság, rendezettség. A helyi boltban vettem egy péksütit, sétálgatva elmajszoltam, de az utcákon minden nagyon nézett. Sliccem nem volt lent, miért néznek? Gondoltam. Később kiderült, hogy Szingapúrban tilos enni a nyílt utcán. A bilincset azért megúsztam.

Indonéziában, Lembongan szigetén jártam. A Balitól 10 kilométerrel található kis sziget, hajóval csupán 30 perc alatt elérhető. Lebilincselő természetei csodái, érintetlensége, hihetetlen türkizkék tengervize adja meg a maga sajátos hangulatát.

Az Indonéziában töltött egy hónapból két napot töltöttem Lembonganon. Az indíttatásom csupán annyi volt, hogy az ázsiai time-lapse projektemhez felvételeket készítsek. Mivel csak egy naplementém, és egy napfelkeltém volt, első délutánt terepszemlével töltöttem, ahol ki kellett válasszam azokat a helyszíneket, amit majd szeretnék fotózni.

Devil's tear. Tökéletes helyszín. Mindenhol sziklák veszik körül, amiket óriás hullámok csapkodnak folyamatosan. Én is pórul jártam, fényképezővel és telefonnal a kezemben túl közel merészkedtem a sziklaszirthez. Rossz helyen, rossz időben, elkapott az egyik szikláról visszacsapódó hullám. Olyannyira, hogy a sótól a telefontöltő csatlakozója is feladta.

A terepszemle után visszatértem naplementére a helyszínre, ahol elkészítettem a tervezett felvételeket. Nagy szerencsém volt. Mivel esős évszak volt éppen, bármikor jöhetett volna egy vihar. De most jókor voltam jó helyen. A lemenő napnak a fényei befestették az egész égboltot. Minden adott volt a fotóhoz. Lenyűgöző élmény volt.

Közlekedés a szigeten. Robogó. Jogosítvány nélkül lehet robogozni. Többen is mondták. Fillérekért tudtam is bérelni, amivel 30 perc alatt körbejárható a sziget. Infrastruktúra egyáltalán nincs. Így vettem a bátorságot, és felmotoroztam a sziget egyetlen hegyének a tejére, ahonnan pazar panoráma fogadott.


Videó is készült az itt töltött két napról, ahol mozgóképben is látható a Lembongan csodái, íme:

PS: Balin a szálláshelyem tulajdonosától megtudtam, hogy annak idején, Lembongan börtönsziget volt, ugyanis ide száműzték Baliról azokat az embereket, akik valamilyen bűnt követtek el. De ez mára már csak történelem.

Az Ázsiában töltött három hónap alatt elkészítettem a teljes time-lapse filmemet is, aminek egyik blokkja tartalmazza Balit is. A videóban látható még Tokió, Szingapúr és Tokió is, Íme:

A rendszeres hajnali kelések, a kialvatlanság, a táskák a szemeim alatt, a több tízezer fénykép, és a rengeteg munkaóra mind, mind megérte, hogy ezt most megmutathassam nektek. A közel 3 hónap Ázsiában töltött idő alatt elkészítettem életem nagy projektjét: Bangkok, Bali, Szingapúr, Tokió, legszebb helyeiről készítettem time-lapse felvételeket. A világ egyik legszerencsésebb emberének tartom magamat, hogy ilyen helyekre sikerült eljussak munkám során.

Maga a time-lapse egy fényképezési technika, mondhatni egy gyorsított felvétel fotókból, ami mozgóképpé áll össze, így érzékelteti az idő múlását.