Hogy hétvégén is legyen mit nézni!
A tegnapi és a tegnapelőtti projektjeim eléggé messze voltak a szigeten a szállásomhoz képest, így barterben megegyeztem az első szállodával, hogy néhány szép esti felvételért cserébe, hadd aludhassak ott, így megspórolom a több órás hazautat és annak költségét. Mivel nincs most turistaszezon, a szállodák jó esetben 50-70%-os telítettségen vannak, így pontosan tudtam, hogy szó nélkül belefognak menni. Így is lett. De nagy meglepetés ért, amikor a szálloda marketing menedzsere fogadott a helyszínen.

Ugyanis a jól megszokott angolul jól, de erős akcentussal beszélő, szépen lebarnult személy helyett, egy szőke, kék szemű világos bőrű korai 30-as éveiben járó menedzser fogadott. Kimondottan közép-európai arcvonásai voltak, simán rámondtam volna, hogy magyar. Köszönés, kézfogás után az első kérdésem az volt, hogy milyen származású, mire mondta, hogy szlovák. Kicsit megörültem, mire mondtam, hogy én pedig Magyarországról jöttem, ami persze nem érte meglepetésként, már előre le voltam csekkolva. Ami még jobban meglepett, hogy az egész szálloda szlovák tulajdonban van, és az összes menedzser és vezető beosztásban lévő személy mind-mind szlovák. Arra nem sikerült választ találjak, hogy mi ösztönöz egy szlovák embert, hogy otthonától 11.000 kilométerre az isten háta mögött egy szállodát építsen.