Huszonévesként százasával készítjük a digitális fotókat telefonnal, fényképezőgépekkel. Kíváncsi voltam rá, hogy két korombeli fotós kollégámmal mit tudunk kezdeni egy polaroid fényképezőgéppel. Mindösszesen egy 10 kockából álló tekercs ált rendelkezésünkre, hogy elkészítsünk egy egységes fotósorozatot.
Mennyire tudtunk majd helytállni? A videóból kiderül. De egy biztos. Ezentúl háromszor is átgondolom, hogy lenyomjam-e az exponálógombot.
Ki ne ismerné a Windows XP ikonikus háttérképét? Mindannyiunk retinájába égett ez a fotó. De hogy ki, és hogyan készítette ezt a fényképet, azt már kevesen tudják.
Charles O'Rear nevéhez fűződik a fénykép elkészítése, aki 25 évig volt a National Geographic fotósa. Kedvenc témái közé tartoztott a borvidékek dokumentálása, így 1996-ban amikor barátnőjéhez tartott autóval San Francisco-tól északkelet talált rá a tájra. Az eső utáni időjárással is szerencséje volt, a légkör tiszta volt, legjobb időpont a fotó elkészítéséhez.
Néhány év elteltével a Windows XP készítése közben a Microsoft vásárolta meg a kép felhasználási jogát. A Mamiya RZ67 típusú középformátumú filmes kamerával készítette el a fényképet Charles, de mivel nem digitális, hanem film formátumban volt a fotó, azt el kellett juttatnia a Microsoft főhadiszállására, hogy azt fel tudják használni. De ennek teljesítését egy futárszolgálat sem vállalta tekintette arra, hogy mekkora értéket is adott a képnek a Microsoft által kifizetett összeg. Így maga a fotós ült be az autójába és vitte el személyesen a Bill Gates által alapított Corbis fotóügynökséghez az alkotást.
Charles nem árulta el, hogy milyen összegért is kelt el a fényképe, de állítása szerint valószínűleg kevesen kerestek annyi pénzt egyetlen fotó elkészítésével, mint ő.
Olyan hírek és felütötték fejüket, miszerint a fotó hamisítvány és digitális manipuláció műve, de ezt érvekkel és bizonyítékokkal alátámasztani sosem sikerült. Mi több! A helyszín Google Maps-en mai napig megtalálható és teljesen fel is ismerhető. Ha érdekel itt nézheted meg: https://goo.gl/mgeR1C
Vicces, hogy a világ egyik leghíresebb fotójának elkészítése milyen véletlennek is volt köszönhető.
A fényfestés a fényképészetben egy olyan speciális fotózási technika, aminek alapja a vakufénnyel történő villantás, bizonyos elemek kiemelése és háttérbe szorítása. Kontraszt és mélység létrehozása. De hívják még tapétázásnak is. A technika segítségével egyedi vizuális világot lehet létrehozni, ami teljesen egyedülálló látványt nyújt a néző számára. A fényfestés legfőképp a belső terek, autók és épületek fotózása esetén használatos.
Erősen időigényes a folyamat, de mégis a befektetett energia megtérül:
Egy mondatban összefoglalva: A fényfestés a természetes és a mesterséges vakufények kombinálása. A fényképezőgép állványon van a témára fókuszálva, amihez egy wifi kliens van csatlakoztatva. Ennek a segítségével bármilyen okos eszközről lehet irányítani a kamerát, beállításokat módosítani, az elkészült fotókat azonnal böngészni. Szükséges még egy vaku, és ahhoz tartozó távkioldó. A fényképezőtől a távoli kioldás miatt messze mehet a fotós, a vakut pedig a témára szegezve indulhat a fotózás.
Mennyi idő kell egy ilyen fotó elkészítéséhez?
Egy kép esetén - téma függvényében - nyolc és ötven vakuvillantásra is szükség lehet, aminek az elkészítési ideje a helyszínen nagyjából 30-90 perc, összeillesztése az utómunkálatok során szintén még egyszer ennyi időt vesz igénybe. Így összességében egy kép elkészítése néhány órát is igényel, de olyan egyedülálló vizuális produktumot lehet létrehozni ezáltal, amin biztosan megakad a néző szeme. Ügyelni kell rá, hogy semmifélképpen se mozduljon el a kamera a fotózás során, mert az későbbiekben összeilleszteni időigényes, de persze nem megoldhatatlan. A vakut a különböző felületekre irányítva erős csúcsfényeket és árnyékokat létrehozva készül el a fotó.
Az utómunka során rétegenként bekerülnek a képszerkesztőbe a fotók, amik az összemontázsolást követően nyerik el végleges formájukat. A feldolgozás során csak azok felületek és tárgyak kerülnek bele a végleges fotókba, amik a vakuval által meg voltak villantva. Így a fotó többi része, mint a fotós, ahogy a képben áll, nem kerül felhasználásra, csak a vaku által bevilágított részek.
De ez CSAK Photoshop!
Csalás vagy nem csalás? Hogy hol a határvonal igazság, kis képszerkesztés és a natúr fotográfia között, az szubjektív. Egy vágás, egy kompozíció, retusálás, zavaró elemek kizárása is minősülhet csalásnak, de mindegyik azért hivatott, hogy a témát a lehető legjobb oldaláról mutassa be. Mint egy portréfotó esetén. A fotós az alany lehető legjobb arcát próbálja megmutatni. Fényekkel és beállításokkal. Ugyanez a helyzet a fényfestés esetén is, fényekkel, beállításokkal a téma legjobb arcát hivatott bemutatni. Hogy mi a csalás, és mi a "még belefér" kategóriák közötti különbség, azt mindenki saját maga eldöntheti. Lehet a fényekkel csak kicsit segíteni a vizuális megjelenésen, de teljesen más köntösbe is lehet öltöztetni a témát, mint ennél a fotónál:
Ez a fotó már teljesen más információt és hangulatot közöl, mint valójában az adott helyszín adhat. De a legtöbb esetben mégis érdemes a földön maradni és csak kicsit segíteni a vizuális eligazodást és elfogadhatóan emelni a kép hangulatát. A technika időigényessége miatt főleg tengerentúlon használják a fotósok, olyan nagy projektek esetén, ahol egy fotóval megéri ennyit dolgozni. Nagyobb szállodák fotóanyagai, autómárkák óriásplakátjain szinte kivétel nélkül megtalálható a fényfestés technika alkalmazása.
Ha szeretnél bővebben is megismerkedni ezzel a fotózási technikával, akkor a www.jancsofotosuli.com weboldalon találsz több videóanyagot is a témával kapcsolatban, hogy hogyan is kell fényfestéssel elkészíteni egy fényképet.
Tóth Balázs fotóstúdiójában jártam, hogy bemutassam nektek az ő speciális portréfotózási technikáját és stúdióját. A fotózás során rengeteg mindent elárult nekem, hogy mitől is jó egy portré, mitől működik egy jó fotó. Megerősített abban, hogy a megélhetési fotózás nagyon kevés részét teszi csak ki valóban a fényképezés, nagyobb része a kommunikáció, marketing és pszichológia. A videóban hasznos és gyakorlatias tippeket találtok portréfotózáshoz.
Régóta szerettem volna már megmutatni laikusok számára is, hogy egy adott témát mennyire különbözőképpen lehet lefotózni. Legyen szó akár esküvőről, városról vagy portréról, témától függetlenül mindenhol megmutatkozik a fotós saját stílusa, egyénisége. Sokan a mai napig azt hiszik, hogy fotós és fotós közt nincs különbség, és a fotózás nem művészet.
Így két fotós barátommal kitaláltuk, hogy szervezünk egy fotózást, ahol mindannyiunknak 30 percünk van arra, hogy portékat készítsünk egy modellről, amiket később összehasonlítunk. Hogy reprezentatív és egységes képet kapjunk, egymás fotózásán nem voltunk jelen, ugyanazon a helyszínen, ugyanazokban a fényviszonyokban fotóztunk. Így tudtuk igazán összehasonlítani egymás képeit. Mi sem gondoltuk volna, hogy ekkora lesz a különbség. A végeredmény magáért beszél, teljesen különböző három fotósorozat készült. Íme az eredmény (a képek megnyitásához kattints az első fotóra):
Azt hiszed a fotózás csak gombnyomogatásból áll? Veszel egy tuti kamerát és máris olyanok lesznek a fotóid, mint több évig tanult fotós kollégáké? Nagyot tévedsz. Hiába imádom a szakmámat, és szerintem a világ legjobb foglalkozása, ennek is van sötét oldala. Megértetni az ügyféllel, hogy miért éri meg neki fizetni a fotókért? De hát a telefonnal ő is tud fotózni. Hát persze. Nézzük részletesen:
A digitális fényképezőgépek terjedésével szinte ma már minden családban van egy tükörreflexes fényképezőgép. Az akár már automata módban is használható eredmény okozta sikerélmény miatt, egyre többen válasszák a fotózást maguknak, mint hobbi. De ez egy drága hobbi. Az ember mindig invesztál bele, fejlődik, és több és több eszközre ruház be. Szenvedéllyé válhat. De miért ne élhetne meg az ember a hobbijából? Legyünk szerényebbek. Csak annyit megkeresni a fotózásból, hogy azok a bevételek fedezzék a felszerelés okozta kiadásokat. Jól hangzik ugye?
Több mint 10 éve kezdtem a fotográfiát - pofátlanul fiatal korom ellenére - ami mára megélhetéssé nőtte ki magát. Rendszeresen kapok megrendeléseket külföldről a legkülönbözőbb cégektől, sikerült kiépítsem a vállalkozásomat, úgy, ahogy azt én gyermekkoromban elképzeltem. Így rengetegen kérdezik tőlem, hogy hogyan lehet egy fotós karriert felépíteni, hogyan válhat valakiből fotós, mik a lépcsőfokai? A közhelyek helyett (légy kitartó, fotózz sokat, stb) használható választ szerettem volna adni. Amennyi ember, annyi történet, nincs bevált módszer, nincs olyan, hogy siker kulcsa. Több összetevője van, ami egésszé alakulva adja meg azt, hogy az ember eljusson A-ból B-be. Így úgy döntöttem, hogy egy videósorozatban elmeséltem nektek egész a kezdetektől indulva, hogyan hogyan jutottam el idáig, és hogyan vált a szenvedélyből megélhetés.
A videósorozat három részes, aminek az első része:
Második része:
Harmadik része:
Fotósként a lehető legjobb képért bármire képes az ember. Legalábbis én igen. Így történt ez nem régen, amikor is egy szálloda lobbijáról kellett fényképet készítsek felülnézetből. Ablaküvegen állva, 50 méterrel a lábam alatt. Nem volt teljesen veszélytelen, de egy életre megbántam volna, ha nem vállalom be.
Egy perces videó is van a sztoriról, hogy hogyan is készült a fotó:
Rotterdam belvárost fotóztam. Napi vlog.
Intercontinental fotózása, második kör. Nem mindig tudom kimaxolni magamat. Környezeti adottságok, figyelmetlenség, nem sikerül mindig nekem sem úgy a fotó, ahogy én azt szeretném.
