Sokan azt gondoljátok, hogy attól lesz jó egy fotó, ha drága fényképezőgéppel készítik. Tévhit. Napi szinten kapok üzeneteket és kérdéseket arra vonatkozóan, hogy milyen felszereléssel fotózom. Nem attól lesznek jobbak a képeitek, ha bevásároltok drága felszerelést, ettől csak a kép minősége lesz jobb, ami édes kevés. Hogy ezt bebizonyítsam nektek, útra keltem Balin csupán egy mobillal a zsebemben, amivel végigfotóztam a napomat a tengerparton és a városban. A videóban adok nektek néhány hasznos tippet is, hogy hogyan tudtok pusztán egy telefonnal is remek képeket készíteni.

Hogy hétvégén is legyen mit nézni!
A tegnapi és a tegnapelőtti projektjeim eléggé messze voltak a szigeten a szállásomhoz képest, így barterben megegyeztem az első szállodával, hogy néhány szép esti felvételért cserébe, hadd aludhassak ott, így megspórolom a több órás hazautat és annak költségét. Mivel nincs most turistaszezon, a szállodák jó esetben 50-70%-os telítettségen vannak, így pontosan tudtam, hogy szó nélkül belefognak menni. Így is lett. De nagy meglepetés ért, amikor a szálloda marketing menedzsere fogadott a helyszínen.

Ugyanis a jól megszokott angolul jól, de erős akcentussal beszélő, szépen lebarnult személy helyett, egy szőke, kék szemű világos bőrű korai 30-as éveiben járó menedzser fogadott. Kimondottan közép-európai arcvonásai voltak, simán rámondtam volna, hogy magyar. Köszönés, kézfogás után az első kérdésem az volt, hogy milyen származású, mire mondta, hogy szlovák. Kicsit megörültem, mire mondtam, hogy én pedig Magyarországról jöttem, ami persze nem érte meglepetésként, már előre le voltam csekkolva. Ami még jobban meglepett, hogy az egész szálloda szlovák tulajdonban van, és az összes menedzser és vezető beosztásban lévő személy mind-mind szlovák. Arra nem sikerült választ találjak, hogy mi ösztönöz egy szlovák embert, hogy otthonától 11.000 kilométerre az isten háta mögött egy szállodát építsen.

Az eddigi összefoglaló jellegű videók helyett most ebben a részben megtudhatjátok, hogy hogyan is néz ki egy átlagosnak mondható napom reggeltől estig Bali szigetén. Hogyan készülök fel a fotózásra, mennyi időt foglalkozom a retusálással, hogy jutok el A pontból B pontba, mivel töltöm a szabadidőmet és a többi. Bár még nem volt két egyforma napom, de mégis sikerült készítsek egy olyan videót, (szimplán jól időzítettem) ahol láthatjátok, hogy hogyan is néz ki a napi időbeosztásom. Természetesen gondosan eltervezett napomat az esetek nagy részben egy apróság teljesen keresztülhúzhatja, ami így is szokott történni, de legalább sosem unatkozom.

Kíváncsi vagy, hogy milyen egy luxusvilla Bali tengerpartján?

A héten három exkluzív villát is szerencsém volt fotózni Bali szigetén. Indonéziában a szállodák helyett több villaapartmanhoz volt szerencsém, amik szerethetőek, semmiképp sem személytelenek. Kedves kiszolgálással, buddha szobrokkal indonéz stílusban, 4 hálószobával, zöld környezetben, na és igen, a medence itt alapfelszerelésnek számít, de a tengerpart is megtalálható az utca végén. És az áruk? Nagyjából 100.000 forint ellenében bérelhetőek már napi szinten, ami egy négy hálószobás luxusapartmanért Balin azért tartható.

Rettentő szerencsésnek érzem magamat, hogy ilyen környezetben dolgozhatok nap mint nap.

Nem éppen egy szokványos szálloda ez a Berry Glee. Ha turistaként Balira téved az ember, valami neutrálisra, természetközelire vágyik, na ez pont az ellenkezője. A belvárosban, modern és néhol giccsesen színes belsőépítészete nem éppen Balira jellemző stílusban. Bár közel a tengerpart, Kuta maga a szörf paradicsom. De ami nekem nagyon bejött az a félig nyitott medence a lobbiban.  A napi rutin szerint délelőtt kezdem a fotózást a már említett szokásos délutáni eső miatt, így délután 1-2 órára már elkészülök a fotókkal, persze engem ismerve ezt sosem hagyom annyiban és naplementére visszatérek. Ilyenkor kimegyek a tengerpartra, kicsit bejárom a szigetet és napnyugtára visszamegyek az esti képeket elkészíteni. Így történt ez ezen a napon is. Lássuk.

Mint a legtöbben tudjátok, áthelyeztem a székhelyemet Balira ideiglenesen. Sok munka összejött itt Indonéziában, így kicsit elúsztam az első résszel. Kárpótlásul egy majdnem negyed órás monstrumot uszítok rátok. Kicsit mesélős, de azért megvan benne a szokásos hangulat is.

Ami azóta történt az maga az utazás Bangkokból Balira és két munkanap, ezt mind fel is öleli az első rész. Időzítésem nem volt a legjobb, mivel december igen esős hónap, így szinte minden nap kijut az esőből a 32 fok mellett, emiatt nincs is sok turista errefelé, de azért nem panaszkodom. Sokkal szimpatikusabb a környezet mint Bangkokban, Sanur Beach közelében van a szállásom, ami felkapott turistarésznek is mondható, 50 méterre a tengerparttól, egy köpésre elérhető minden, közlekedés is nagyon egyszerű, taxit könnyedén lehet fogni és Uber is van. Még több információ a videóban. Hamarosan jön a folytatás

Eljött ez a nap is. Elhagytam Bangkok városát. Nem mondanám, hogy a szívemhez nőtt volna. Kaotikus, rendszertelen, hangos és szmogos metropolisz. Gondolom turistaként pár napot itt tölteni teljesen más mint dolgozni, ahogy én is tettem. 30 napot eltölteni ebben a városban rettentően nehéz volt, el sem tudom mennyire vágytam egy kis nyugalomra, csöndre, még sosem éreztem hasonlót, pedig Budapest belvárosban lakom, de higgyétek el nekem, Budapest belvárosa kertváros Bangkokhoz képest.

Az utolsó napomon ellátogattam a Baiyoke Tower-be, ami Bangkok legmagasabb pontja a maga 82 emeletével, ahonnét meglehet csodálni a várost. Úgy időzítettem, hogy naplementére érjek pont fel, így is lett. A lift meglepően gyors volt, igaz nem számoltam, de 2 percen belül ért fel a 82. emeletre, ami nem semmi teljesítmény. Méltó zárása volt ennek a 30 napnak a látvány amit nyújtott a kilátás. A videó végén még azt is megtudhatjátok, hogy hol töltöm a következő harminc napomat.

Újabb epizódokra fel! :)

Utolsó fotózásom is megvolt Bangkokban, bár lesz még egy befejező rész, de az már csak kalandozás. Az előző részben már megismert Ildi felhőkarcolójában (én csak így hívom) fotóztam még két képet, mivel Magyarország közelében sem találok hasonlót, így két képpel sikerült bővíteni a portfóliót. Fotózás előtt pedig egy kis sztori-time.

A plusz projektek miatt volt jó néhány nap, amikor két projektet kell hozni ugyanazon a napon délelőtt és délután. Ez általában már simán belefér az időbe, csak a két szálloda közötti távolság szokta megnehezíteni a dolgomat. Kiderült közben, hogy nem vették el teljesen az alacsonyabb kategóriás szállodákat sem, csak néhány került át egy másik kollégához, így azért ezek a dupla projektes napok letudnak húzni. De még szerencse, hogy a magasabb kategóriás helyek teljesen feltöltenek.

:)

Mi magyarok ott vagyunk mindenhol, nincs ez másképp Bangkokban sem. Találkoztam Ildivel, aki másfél éve kint él Thaiföldön, a helyi iskolában tanít. Egyik legpazarabb felhőkarcolóban lakik, aminek a tetején fotóztunk. Megmutatta lakását, mesélt sztorit a helyi fütyis lányokról is. :D