Csak öt perc gyalog a szállásomtól a Golden Mount, ahonnan csodaszép kilátás nyílik Bangkok belvárosára. Már többször is voltam itt azóta, megunhatatlan, főleg az a lépcsős ősvény, ami felvezet a tetejére. Amikor felmegyek az Aranyhegyre naplementekor, kollégák sokasága fotózza mindig a lenyugvó nap fényében a várost, de azért hely mindig akad. 

Mint az az előző részben elárultam, nem turizmus céljából érkeztem Bangkokba, hanem egy multinacionális cég megbízásából jöttem az országba szállodákat fényképezni. Az itt elkövetkezendő egy hónapban több mint 20 projektem van így unatkozni biztosan nem fogok. A videóban láthatjátok az első munkanapomat és az első szállodát amit fotóztam. Nem egy felső kategóriás ugyan, de volt egy egész hangulatos medencéje, amit felhőkarcolók vettek körbe.

A szálloda menedzsmentje segítőkész volt, mindenben a rendelkezésemre álltak. A fotózás befejeztével még másfél órát maradtam a naplementében, hogy time-lapse felvételeket készítsek, bár ezeket még nem láthatjátok még teljes egészében, még feldolgozás alatt vannak a képek.

Megérkeztem Bangkokba. Azzal kellett szembesüljek, hogy a turistákat hülyének nézik és ott húzzák le őket, ahol csak tudják. Az első néhány nap ezt nagyon megtanultam. Kihasználják nagyon a turista létemet, amit valahol megtudok érteni az irreálisan kevés itteni keresetük miatt, de valahol meg vissza kell utasítsam ezt a magatartást. Nekem nem fekszik. Sebaj, már megtanultam, hogy hogyan kell kezelni ezeket a helyzeteket. Egyébként eddig tapasztalatom során úgy gondolom, hogy ettől függetlenül nem erőszakosak az itteni emberek a turistákkal, csak megpróbálnak mindent azért, hogy fizessen sokat az aki idegen országból érkezik.

Ételekkel még erősen ismerkedem, lassan ráveszem magamat arra, hogy kipróbáljam az igazi thai konyhát, de az utcai árusok alatt szaladgáló patkányos elriasztanak valahogy.

Szállásomat sikeresen elfoglaltam, lehetne jobb is, képek alapján legalábbis jobb volt. Ismerős helyzet, visszanyal a fagyi. De tiszta, van légkondi, gyakran takarítanak, 20 perc alatt elérem a központot és igen olcsó is volt egy hónapra.

Breaking news: Januárig haza sem jövök. 30 napot töltök majd Bangkokban, aztán egy másik 30 napot máshol kicsit délebbre, de hogy hol pontosan és miért az még titok.

Bruttó 23 óra alatt sikerült kijussak Bangkokba, Dubajban átszálltam, ahol a csomagokkal nem is kellett foglalkozni  automatikusan ment a másik gépre, ez nagyon kényelmes volt. Köszönöm Emirates. Budapest és Dubaj között senki nem ült mellettem, élveztem a kilátást és az első Boeing gépet ami ültem, eddig csak fapadossal volt szerencsém.

Dubaj Bangkok között viszont meglepetést ért. Mint utólag megtudtam néha az utasoknak economy osztályról upgradelik a jegyét business classra. Nem tudom mi alapján döntik ezt el, de bemondták a hangosbemondón a nevemet, oda hívtak a pulthoz és kicserélték a beszállójegyemet. Ez egy 30-40 %-al drágább jegy, teli extrákkal és luxussal. Lehet kiszúrták a GoPro-t és a stabilizátort, csináltak maguknak egy jó reklámot.